A tudatosság lépcsőin

Hogyan lesz valakinek rossz híre?

Mit mutat a világba valójában az,ha másokat gyalázunk vagy egosan érvelünk vélt igazunkért? Bár érzelmileg érinthet igaztalanul valami,de az energiaáramlás mindaddig megmarad,míg tápláljuk; vagyis ha rossz kapcsolatban vagyunk másokkal,és erről beszélünk,gondolunk és teszünk,azt megerősítve nyugtázzuk,hogy az úgy van. Esély sem lesz változnia a másiknak,se nekünk ekkor... 

Ahelyett,hogy a legnehezebb módon nyilvánuljunk meg,a szeretetben és megértve mélységeit a -másiknak is-,miért teszi,miért olyan a helyzete,látásmódja,és miként formálódott olyanná,ami számunkra kínos,idegesítő,sőt...életellenes,a könnyebb modellt futtatják többségben...

Amint elérünk a belátáshoz -szembesülünk saját egonkkal is,hogy miért engedtük meg,mi okból nem tudtunk váltani,változtatni. Ez jelenti azt is,hogy miért nem tudtunk esetleg kiállni magunkért,ha azt kellene,vagy mások védelmében.

Amikor valaki másokat ítél,azzal tereli el a figyelmet önmaga pokláról. Az emberek nagy része eképpen reagál a külvilágra,vagy kérdés  nélkül is így minősíti önmagát (lásd:pletykák),ez az ösztön szintje. Ekkor kifelé játssza el az egyén,hogy ő mennyire különb,mennyire több...így akar jobb lenni annál,mint ami. 

  S így az egyéni vélemények összeadódnak,hatalmas energia gombócokká,amit aztán passzolgatnak egymás között,s annak is adogatják,adagolják,akiről szó van,akire ezt szánják,mint nehezék. Fogadni ezt-könnyű...ellenállni és nem felvenni-az a nehéz!

Ha az illető nincs magasabb tudati szinten-ua. így reagál majd. Látni,hogy hányan átkozzák egymást nyilvánosan is egy-egy szakítás után,általánosítva és célzottan, -személyre szabva- vagy egy felmondás után,ám ez csak arra jó,hogy lent tartsák az erők őket,miközben azt hiszik: ők milyen jól végzik dolgukat ezzel a viselkedéssel. Még szép,hogy....mondják gyakran...

Ha valaki gyakorlatiasabb és képes némi elemzésre,az nem fog ezen a szinten ragadva 'kergetőzni' hasztalan,hanem csak teszi a dolgát,intézi,amit kell fizikai síkon,hogy önmagává válhasson,s anyagi szinten igyekszik megvalósulni. Tudja,hogy a felesleges energiák nem hoznak hasznot, és elvész a koncentráció,így amikor ki kell álljon,megteszi azt igazul,mert hisz magában. Jó úton akkor van,ha mindezeket nem mások kárára éli... jól tudja,hogy nem valami ellen kell 'harcoljon',hanem valami mellett! 

A spirituális szinten teljesen mellékes az anyagi sík megváltása,vagyis: nem számítanak azon dolgok,amit az ösztönös és a gyakorlott lélek fontosnak vél. A karmák törvénye azért hangsúlyos,mert amíg azonosulunk egy énképünkkel,s azt hisszük-tudatosan teremtjük magunkat,még a játszma részesei vagyunk. Ezt akarja minden inger a világban tudomásra hozni,hogy féljünk,akarjunk,teremtsünk,ragaszkodjunk és mozgósítsunk dolgokat valamiféleképpen; tehát a tudatosság nem csak a megfigyelés-és ugye ki figyel meg kit-,hanem áramlás egyik énképünkkel.

Minden híradás,minden pletyka és esemény ráállít egy polaritásra-ha hagyjuk-,s arra mozdulunk,amerre el tud tolni. Ha ezt figyeljük,rájövünk,hogy mibe kerültünk -megint-,mert ennek rezgése nem tiszta,hanem agyaló,s érzelmileg belevisz a sűrűbe. Amikor félünk valamitől,vagy attól,hogy ne következzen be,akkor igyekszünk megfelelni-másoknak,az elvárásoknak,az ítélkezést kerülnénk. Félünk a hiánytól,a váltástól,az elengedéstől,pedig ami sorszerű tanítás,az bekövetkezik. Ha ellenállsz,fájni fog. Ha áramolsz vele (mint Bruce Lee is kifejtette a folyóról),elérhet valami új,sőt...vissza is térhet,s esetleg még jobbat szánhat neked az Ég.

  Senki sem mentes a terhektől,aki megismerte és éli a bölcs tanításokat. Valamely létében már végig ment mindezeken,mire tanítóvá vált. Van,akinek sok pofon kell hozzá,s van aki sokat vállalva érkezett,mert elbírja. Vannak,akik könnyebben veszik az igazán komoly akadályokat és vannak,akik a kevéstől is padlót fognak, Ezek  a korlátok a a fejekben születnek meg,akár önként kreáltan,akár belenevelten. Persze nem könnyű a változásokhoz idomulni: munkanélküliség,társtalanság,gyermektelenség vágya...ám minden attól függően fáj és nehéz,és ideje,hosszúsága addig tart,míg éli azt valaki mélységében,s hagyja,hogy ez boldogtalanná tegye,vagy sajnos saját traumája által teszi nehézkessé mások létét.

 Tettre készen létezve és motiváltan,pozitívan könnyebb átlendülni. Pofonoktól mentesek akkor leszünk,ha megértjük a tanításait az okoknak,okozatoknak...akkor lesz áldássá minden kín. A nélkülözés is olyasmi,ami okkal történik,bármilyen szomorú is legyen,hiszen magam is tapasztaltam,s fejet hajtva az akarat előtt kértem a felismerést,világosítson meg,mi végre,mit akar ez üzenni,miben fejlődjek,vagy egyáltalán: szolgál nekem valamivel az a szituáció,amibe mások tennének?. Vagy azért élek másként,mert beteljesítem saját sorsomat,s hozzam ki a legjobbat a megélt helyzetekből?.

Senki és semmi nem visz előbbre senkit a spirituális úton,ha szándékai nem tiszták. Nem kell visszavágni azoknak sem,akik nem értik még,vagy áskálódnak,ítélnek...hadd rángassák a madzagot,ha nem vagyunk a végén! Idővel elunják-akik fejlődni óhajtanak...de van persze,hogy megrekedve szintjükön nem képesek másra...az Erők azon fognak igyekezni,hogy te is tartozz közéjük,ne legyél magasabb szinten tudatosan,és erősítsd a sűrű,nehéz energia lenyomatokat.

Azonban  tőled függ,mennyit ér neked lelked üdve!

'Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta: „Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.  

Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: „És melyik farkas győz?"

Az öreg indián mosolyogva válaszolt: 

„Az, amelyiket eteted."