Életünk megértése

Vajon hányan képesek elmondani életükről,hogy tudják,mi miért,s kivel történt,miért akkor,s miért úgy? Hányan látják meg azt,ami elfedi,hogy tapasztalásaink mi végre tanítóak? Miért leszünk betegek,vagy gyermekeink miért lesznek azok? Mennyi ebben a felelősségünk? Miért válunk el,s miért azokkal van,volt családi kötelékünk,akikkel...? Miért ismétlődik generációkon át az életvitel-tudattalan-,s miért öröklött a betegség? Miért másoljuk a szokásokat vagy miért tagadjuk meg? Miért megy el valaki,mikor mások érkeznek? ...számos kérdés,amire kevesen tudnak választ,főleg olyat,ami nem mások hibáztatását foglalja magába....ez nem kitűnni akarás,hanem megállapítás és segītség ahhoz,hogyan leld meg utad önmagadhoz és a megértéshez... Megismerés által a betegség tünetek,a konfliktusok,az események könnyebben értelmezhetőek; hiszen amíg élünk hatások érnek.

Az életemben elszenvedett sok trauma feldolgozása vitt el odáig már tiniként,hogy keressem az összefüggéseket,az élet értelmét. Először racionálisan kaptam meg válaszaimat,majd kiderült,hogy ez nem teljes,sőt...hiányos nagyon is...Betegségek,pofonok,örömök váltakoztak,s bár sűrűre sikerült,mégis képes voltam arra huszonévesen,hogy tudjam az ok-okozatokat. Mindig megértettem,hogy mi miért történt,meg tudtam adni a válaszokat magamnak,míg mások ezt kevésbé értették-mert ítélkezésük előbbre való volt.

Tudatosodni kezdett bennem,hogy nem volt minden hiába való megélés. Amikor rájöttem,hogy a vallásokban sem lelni meg,amit kerestem,s valamiért első perctől nem azonosultam,felismertem egy fontos dolgot,amit a hitrendszerek hierarchiája tükröz: azon vallások,melyek Istent kívülre helyezik,és a sötét erőket is,azok nem tanítanak meg szembesülni. Bár kívülről hozzájárulhat valaki ahhoz,hogy rosszul érezzük magunkat,mégis mi magunk hordozzuk,ragaszkodunk hozzá,éltetjük azt,nem vagyunk képesek túllépni,megérteni okait,feldolgozni azt.

Elmegy a templomba,gyónni akar,vagy letudja köreit,bűnbánatát az egyén egy misével,s azt hiszi: megtette részét,majd ott folytatja,ahol addig. Nem érti Jézus tanításait,főleg,mikor a keresztet viseli,amin kifeszült...,mert nem  a halálával tanított,hanem életében! És azok szerint kellene jól élni,egyszerűen,mert a nem tudóknak adta azt,hogy szeress,ne ítélj,hisz nem tudod,miben van a másik,s te sem tudod magadról. Azon a szinten tudatilag képtelen még szembesülni az ember,így ha szeretve létezne,máris sokat tett magáért,s másokért is. Okolható kínokért démoni erő,ördög vagy az Istene,mikor azt mondja önsajnálva,hogy: 'Miért ver az Isten?'-holott nem ő teszi,mert mindenki saját magát a félelmei,és egyéb negatív tulajdonságai tükrözésében.

Persze sok ateista nem hisz,de ha megkérdezik: van-e esze,azt mindenki tudja magáról,hogy van neki,pedig nem foghatja meg...vagy a félelmeit,ami ízekre szedi:meg tudja fogni,mutatni,hogy ő az? Sőt,akár a szeretetet,ami mindenre gyógyír és mindenkinek szüksége van rá:meg tudja fogni?...és mégis létező energia! Még az ateista tudósok is,-mint Einstein is- elismerték,hogy az anyag egy szinten túl már nem is létezik,mégis valami egyben tart mindent,s valami magasztos erő hozza létre a formákat,és működteti,amire nincs szó...

Igaz,hogy ami kint,az bent is,hiszen Isten részei vagyunk,ami rajtunk kívül is megnyilvánuló mindenben. Azon tanok,melyek tanítanak befelé látni,azok sokszor tisztítanak meg sírás által is,mert megmutatkozik általa,hogy miben hibáztunk,mi a rossz reakció,ami nem szívbeli és mások tudatállapota is kivetülhet,hol tartanak,miért teszik,amit. Nem mindig hibásak,olykor feladatként teszik azt,ami nem tetsző. Tanítana,ha meg akarnánk érteni,s nem elfojtani. Az elfojtásokból rák lehet,és számos más probléma is mentális szinten,érzelmileg és egyébként...

Tudatszint függő,ki melyik vallásban leli meg lelki békéjét,s a racionális látásmód is egy egoista megnyilvánulása a tudatnak (mivel csak önmagában hisz),azonban a kettő között lelni meg az aranyközépúton az összefüggéseket. Nem lebecsülve az anyagot,ill. a józan észt,de nem is elszállva a spiri világban,az alternatív létezésbe.

Ha figyelünk testünk jelzéseire,megismerhetjük,hogy minden reakció a lélek egy üzenete (s hogy van-e,hát ott a lelkiismereti kérdés rá), s azért történik pont akkor,vagy azután valami esemény,mikor épp lezajlik egy konfliktus helyzet. Egy apró baleset is jelzés. Az üzenetek elemzésével megismerhető az angyali jelenlét is,ha úgy tetszik az irányító Felsőbb Én,akitől kérhetünk útmutatásokat. Hiába való kéréseink valamiért nem azonosak,ill. nem tart még ott az illető,hogy időszerűvé váljon. Olykor azért sem,mert nem írta meg élettervében,ill. nem rendezte el olyan szinten jól dolgait,hogy teremteni tudjon hozzá az illető.

Jézus egyszerűen utalt mindezekre,hogy az egyén dolga mi legyen,s mi nem kellene,hogy vezesse...   Buddha is utalt rá,hogy a ragaszkodás,az ítélkezés,a harag rossz tanácsadó,és nem birtokolható semmi és senki. Nem lemondani kell semmiről,hanem szeretve lenni,tenni mindenkor,s ha ezt a másik ember képtelen fogadni,akkor a tanítás a türelem,vagy az elengedés. Mindenki önmagáért felel,főleg azok,akik másokat manipulálnak...

Tudatszint mutatja azt,mit fogsz fel az életedből,s mennyire vagy képes igazodni életeseményeidhez. Amíg másoknak élsz elvárásból,félszből vagy alázatból,tudnod kell: önkéntesen teszed. A kényszert is,és a megelégedő életvitelt is. Nagyon nehéz sok embernek értenie,hogy a gyermekként elszenvedett trauma sem véletlen,egonk dolgozik,s hatnak ránk ANYA-APA reakciói,magzati kor és előző inkarnációk,még ha nem is hiszed,mert a pszichoterapeuták is kutatják már és a kínai gyógyászat,a sámánok és stb.. is rég tudják. Mi választottuk megéléseinket,szüleinket, történéseinket különböző okokból.

Meg kell tapasztalni karmikusan is,mert a lélek felvállalta,hogy miként tanítson,vagy tanuljon,fejlődjön általa embere. Az ember maga az,aki hordozza karmáját,keresztjét a leszületésével,s ha kétled,nézd meg,vajon miért pont azokkal kerülsz össze,akikkel-munkában,családként,társként,futó kapcsolatokban-,s miért azok halnak meg,akik,miért nem mások,miért nincs véletlen?....vagy miért annyi kín,ha nem szolgáltál szerinted rá ebben a  létedben? Te,az ember,az ego nem emlékezel rá,de tudatosodhat benned alázattal,hogy ennek oka van,s nem mindig jelen életben tér vissza,amit elvetettél...nem véletlen születtél pont akkor,pont abban a zodiákusban,mert az erősségeid tartalmazzák gyengeségeidet is,és a feladatod bevégzéséhez szükséges ciklikusságot is megadják a planéták mozgásai,mint erők,istenségek,s nem kerülheted el. Tartalmazza életed eseményeit,előző életeid összességeit és mindent,ami jelen megnyilvánulásaidat tükrözi...ám ezt te magad választottad,te kérted,hogy így legyen,mert meg akarod javítani vele negatív energia lenyomataidat,ill. a többiekét is.

Az öröklött betegség,mint olyan nincs; az van megírva,hogy bekövetkezhet,mert másolod a felmenőid reakcióját az életedben tudattalan is,és ezen lelki érzések tükrözik azt a betegséget,mely hozzá társul.

Olykor pont a családi kötelékben szenvedni el a legnagyobb károkat,s ismétli a történelem önmagát,generációkon át,míg valaki egyszer rá nem eszmél,hogy ennek változnia kellene,s önmagán belül indít el folyamatokat hozzá. A testvéreink,a nagyszüleink és mindenki,még a munkatársak is,szomszédok is válaszokat adhatnak megismerés által,vagy ha ok nélkül nem szimpatikus valaki,az miért van,ill. miért vonzódunk ismeretlenül is...mind egy-egy lenyomat és feladat; a testvérharcok is,főleg...Ha nem változik körülöttünk a világ,gyermekeinké sem fog,de az nem megy külső erővel,ráhatva,csak ha én magam a viszonyulásomat korrigálom,s figyelem tudatosan. Ez egy kemény önismereti munka,de tükrözi a külvilágot is.

Igazából ott tart mindenkiben a világ,amit megírt magának,amit választott...a felsőbb iskola nem emel tudatszintet,csak pozíciót ad e világban boldogulni a megtapasztaláshoz,ami a szintje...Nem lehet mérték a bizonyítvány,mert aki alacsony tudatszintű: az azért gyenge,aki meg ébredt lélek,az nem írta meg azt,mert nem érdekli,hiszen nem ez számára a lényeg...és számos verzió van lefuttatni a tudatszinteket...a vagyon,hírnév,pozíció ma mértékadó a világban,de ez közel sem a lelkiség tükre...persze ez nem jelenti,hogy tanulni rossz,hiszen mindenkinek az a jó,az igaz,amit éppen él.

Néhány rövid példa hozzá: akinek nem lehet babája,vagy mostani életében követett el valamit,amiért nem lehet,vagy előzőekben,s ez kizárja,sőt...lehet,hogy meg sem írta pont azért,mert felelőtlensége miatt a szenvedést kell élje, ami jelen létében szükséges; ám ha felismeri ezt,akár egyedül,akár segítséggel,meg lehet változtatnia,s kérheti a mást...Hiába van pénze valakinek,meg iskolái,akármi,mert nem veheti meg azt,ami a kínjai megváltásához szükséges!

Az alacsonyabb tudatú régiókban tudattalanul követik el a bűnöket (mindenki így kezdte), hiszen nincs tudatos jelenlét,csak ego megnyilvánulás. De van,aki tudja,hogy árt,s mégis teszi,mert érdeke fűződik hozzá,s ez a rosszabb...

Aztán vannak hiába futott körök a javításra,s még több karma adódik össze,mert nem szinkronban cselekvő,csak szabadulni akarna terheitől,s aztán ilyenek a nagyon nehéz sorsok. De van,mikor pont az a tanítás,hogy merjen szembeszállni körülményeivel, és változtatni,győzze le félelmeit. Ezt az ősök életük árán is meglépték olykor,hiszen nem történik más,mint a lélek haza megy,de mert lépni,hogy ne legyen szenvedés a mások által kreált pokol. Viszont az öngyilkos nem lépte meg feladatain belül a ledolgozást,a könnyebb utat választotta,ezért ua. azt fogja ismét megélni,hiába szállt ki önként.

Ma könnyebb ítélkezni,mint megérteni,semmi sem változott szinte 2000 éve...megítélik a nőt,aki nem él gyermekével,holott a háttérben tanítás zajlik...ez a tanítás olykor pont az apának szólhat. Azért neki,mert nem felelős,csak ártó a szándéka,hogy a nőnek fájdalmat okozzon,vagy a pénz miatt,ami jár vele elveszi,manipulálja gyermekét,s anyja ellen fordítja...van,hogy a nagyszülő is rájátszik erre,magának akar dicsőséget vele! (ezt pszicho teszt is kimutathatja,mégis ott kell lennie a gyermeknek). A gyerek később tükrözi a problémát,de nagyobb fájdalmakkal. Ha az anya küzd és akar,a saját vermét ássa,mert egyetlen mód van rá,amivel megtehet mindent a gyermekért: az ajtót szabadon hagyja számára...minden más beavatkozást depresszióval,saját belső kétségével fogja jutalmazni lelke. Különbséget tenni a jó és rossz között olykor az alacsony szinten muszály hagyni,tapasztalni. Aztán,ha az apa újra nősül,majd a nő,vagy a közös gyermek lesz az,aki nem hoz sok örömet számára,persze nem érti,miért...de persze van,hogy az anya alkalmatlan kirívó viselkedésével,ami törtvénytelen is lehet sok esetben,s ekkor neki nem számít a gyermek,nélküle kell élnie azt,amit megírt sorsaként...legtöbb esetben alkoholban,mértéktelen szexben,instabilan,kapcsolat nélkül,vagy tengődve éli le életét,mert nem tudja összeszedni magát,hiszen nincs benne erő,akarat. Számos ok lehet arra a világban,hogy miért az az élete valakinek,ami...ezt nem értheti meg sok ember,ezért kellene szeretve,megbocsájtva létezni önmagunk miatt is!

 Akad fordított szituáció is,ha az apa hagyja el családját...mindezek végig vezethetőek ott is,hogy mit miért...van,hogy másolja felmenői között a sorsát,de van hogy tükröt mutat gyermekének,apa nélkül felnőni,s ua. így van.,mikor a nőnek kell megszenvednie ezt...aztán vannak bántalmazók,hosszú a lista...de javítani mindenki saját maga tud életén...mások okolása még nem ment fel,felelős mindenki tetteiért,amit másoknak okoz...ha több szeretet lenne jelen,nem ez történne.

Van úgy,mikor egy gyermek saját sorsa az,hogy anyja nélkül legyen,mert ez a tanítása,mivel előző léteiben nem becsülte,vagy megítélte őt,s ezt vívta ki magának. Van,hogy azért vállalja az anya ismét ezt,mert tudja saját szintjén,hogy képes vele megbirkózni. Ekkor a tudatosabb anya ezt érti,átlátja,s bár fájhat,mégsem tesz ellene,majd rájön talán,s csak szeretettel gondol rá így is,ha rajta keresztül érvényesül,hogy lejáratja őt. Persze van olyan anya is,aki nem érti és elmenekül ezek elöl,mert szégyelli,vagy éppen olyan fájdalma van,amit nem tud megbocsájtani,mert nem elég erős,érett még hozzá....de nincs tévedés,hogy a családokat miért úgy teszik össze,amiért,kinek milyen tanítása legyen benne!

A beteg gyermek is okkal érkezik: van,hogy tanítja szüleit,akik nem nyújtottak segítséget más létekben,de van,hogy neki kell gyermekként elszenvednie ezt...a legtöbb betegség az anya tükre,mivel a gyerek energetikailag hozzá van csatolva 12éves korig. Ha az anya elkezdi megérteni a dolgait,a lelke üzeneteit önmagán,akkor képes változtatni és feldolgozni...az,hogy valami a hátunk mögött van már,és nem veszünk róla tudomást,az nem feloldott,és nem is elengedett konfliktus,mert a tudat alatt dolgozik.

Mindenki saját sorsának kovácsa-mágusa-,és nagyon sok tanulás,elhivatottság kell hozzá,hogy készek legyünk megfejteni életünket,ill. másokra is rálássunk eközben. Mindaddig nem látni rá senkire,míg a miénkkel nem vagyunk tisztában.

Olykor a nehézség pont az,ami elindít egy változást,hiszen az tanít,mert az örömet könnyű fogadni. Vagy olyan lesz a változás,hogy mélyre visz,vagy megismerjük általa önmagunkat és másokat is,meg a létezést globálisan.

Tanulhatunk mindezekhez technikákat,hogyan oldjuk meg lelki bajainkat,mehetünk karma oldásra,angyal tanfolyamra,stb...van,hogy segít...részint...azonban senki nem veheti le terheinket vállunkról,míg nem szembesülünk,nincs szívből jövő alázat az Akarat előtt,ill. a tudatossághoz vezető út nem olyan népszerű és könnyű,mint egy hétvégi tanfolyam...mivel ciklikusan áramló,változó életünkön végig vezetve vagyunk,s megfigyelni,elemezni,értelmezni hosszú folyamat.

Öreg lelkek tudjuk,hogy felfelé látni nem lehet,de lefelé igen...senki sem hibátlan,csak van,aki beismeri és változik...  Segíthetnek mások egy-egy összefüggésre,lelki okra rávilágítani,de a munka személyre szabott,nincs rá sablon,ami mindenkire illik,csak az éber jelenlét megértése az,ami segít...és a csend...üres járat...amikor szívünk áramlását hallgatva képesek vagyunk indulatok és káosz,meg akarás nélkül csak úgy eltölteni egy kis időt magunkon belül...a megnyugvás hozza ki azt az állapotot,hogy szeretve legyünk jelen és éljük napjainkat,hiszen minden mulandó,és semmi sem az,aminek látszik...